A CDR, az Ultimátum és a Referendum
Úgy tűnik, hogy az idegek megint tönkrementek a Berlymont 12. emeletén. Volt az a kezdeti szerencsétlen e-mail, amelyet mindenki megkapott a Bizottságban.
Miután kijavították a linkeket, kaptunk egy középszerű, gyengén TV interjúnak álcázott előadást.
A weboldal szöveges részében azt hirdetik, hogy Kallas Úr nagy engedményeket téve a szakszervezeteknek, egy utolsó ajánlatot tesz, és hogy "a dolgozók képviselői… február 11 -ig benyújthatják a végső véleményüket".
Az pedig, hogy mi történik azokkal, akik nem felelnek meg ennek az ultimátumnak az a beteges fantáziánkra, marad.
Lejjebb az oldalon az alelnök közli velünk, hogy még egy kicsit tovább kell várnunk az új javított CDR bevezetésére, mert "A bevezetésének 2009 ig történő elhalasztásáról döntöttem.
Megértettem, hogy ez megfelel az ön és sok dolgozó óhajának, Ezért most utasítást adtam a DG ADMIN-nak, hogy indítsa el a 2008. évi értékelési és előléptetési eljárást a mostani rendszernek megfelelően.
Mivel azonban a Gergely naptár szerinti év december 31-én szokott végződni és nem február 15-én, így nyilvánvaló; hogy ez a nyilvános ultimátum csak egy tárgyalási technika.
Hogy Kallas Úr hogyan tárgyal az őrá, tartozik, mi nem is bátorkodunk tanácsot adni neki.
De íme egy ingyenes, ám de értékes tanács a dolgozók képviselői számára. Ne kövessék el még egyszer azt a hibát, amit a Lord Kinockkal folytatott tárgyaláskor elkövettek aláírva egy rossz dokumentumot annak a fenyegetésnek hatására, hogy valami sokkal rosszabb jön, ha azt elutasítják.
Nézzék meg a most érvényes keretszerződés 7 (f) bekezdését "Amennyiben a megbeszélés minden lehetősége kimerült akkor minden dolgozót meg lehet kérdezni." Ez azt jelenti, hogy szavazást lehet tartani az új CDR-ről.
És kell is, mivel ez a kérdés mindenkit személyesen érint, így ez csak akkor ésszerű, ha nekik személyesen kell kimondani a végső szót.
